nagy

See also: Nagy

Hungarian

Etymology

Uncertain. Perhaps from Proto-Finno-Ugric *nᴕńćɜ (“strong, hard”). Cognates include Komi-Permyak нач (nać, “entirely, totally”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒɟ]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -ɒɟ

Adjective

nagy (comparative nagyobb, superlative legnagyobb)

1. big, great

   Antonym: kicsi

2. (letter) capital, uppercase

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	nagy	nagyok
accusative	nagyot	nagyokat
dative	nagynak	nagyoknak
instrumental	naggyal	nagyokkal
causal-final	nagyért	nagyokért
translative	naggyá	nagyokká
terminative	nagyig	nagyokig
essive-formal	nagyként	nagyokként
essive-modal	—	—
inessive	nagyban	nagyokban
superessive	nagyon	nagyokon
adessive	nagynál	nagyoknál
illative	nagyba	nagyokba
sublative	nagyra	nagyokra
allative	nagyhoz	nagyokhoz
elative	nagyból	nagyokból
delative	nagyról	nagyokról
ablative	nagytól	nagyoktól
non-attributive possessive – singular	nagyé	nagyoké
non-attributive possessive – plural	nagyéi	nagyokéi

Derived terms

• nagyban, nagybani
• nagyít
• nagyoll
• nagyon
• nagyság
• nagyszerű
• nagyzol

(Compound words):

• kisebb-nagyobb
• Nagy-tavak
• nagyanya
• nagyanyó
• nagyapa
• nagyarányú
• nagybácsi
• nagybátya
• nagybetű
• nagybőgő
• nagycsütörtök
• nagydíj
• nagyestélyi
• nagyfröccs
• nagygép
• nagyhatalom
• nagykabát
• nagykereskedelem
• nagykereskedés
• nagyképű
• nagykorú
• nagykövet
• nagykövetség
• nagyközönség
• nagyközség
• Nagylak
• nagylelkű
• nagymama
• nagymellű
• nagyméretű
• nagymise
• nagynéni
• nagypapa
• nagypéntek
• nagyrészt
• nagystílű
• nagyszabású
• nagyszájú
• nagyszámú
• nagyszoba
• nagyszombat
• nagyszótár
• nagyszülő
• nagytakarítás
• nagyterc
• nagyterem
• nagytompor
• nagyujj
• nagyvállalat
• nagyváros
• nagyvonalú

(Expressions):

• kínai nagy fal
• nagy fokú
• nagy ívű
• nagy látószögű
• nagy méretű
• nagy prérityúk

Noun

nagy (plural nagyok)

1. an important person

   az egyház nagyjai ― the fathers of the church

   a múlt nagyjai ― the great people of the past

2. an older child
3. an adult
4. (with a possessive suffix) the bulk, majority, greater/better part (of a set)

   Synonyms: zöm, többség, oroszlánrész

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	nagy	nagyok
accusative	nagyot	nagyokat
dative	nagynak	nagyoknak
instrumental	naggyal	nagyokkal
causal-final	nagyért	nagyokért
translative	naggyá	nagyokká
terminative	nagyig	nagyokig
essive-formal	nagyként	nagyokként
essive-modal	—	—
inessive	nagyban	nagyokban
superessive	nagyon	nagyokon
adessive	nagynál	nagyoknál
illative	nagyba	nagyokba
sublative	nagyra	nagyokra
allative	nagyhoz	nagyokhoz
elative	nagyból	nagyokból
delative	nagyról	nagyokról
ablative	nagytól	nagyoktól
non-attributive possessive – singular	nagyé	nagyoké
non-attributive possessive – plural	nagyéi	nagyokéi

Possessive forms of nagy

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagyom	nagyjaim
2nd person sing.	nagyod	nagyjaid
3rd person sing.	nagyja	nagyjai
1st person plural	nagyunk	nagyjaink
2nd person plural	nagyotok	nagyjaitok
3rd person plural	nagyjuk	nagyjaik

Derived terms

(Compound words):

• hadnagy
• karnagy
• nagyothall
• nagyravágyó
• násznagy
• őrnagy
• tengernagy

(Expressions):

• nagyban játszik
• nagyokat mond (or nagyot mond)
• nagyot néz
• nagyra becsül
• nagyra viszi

Further reading

• nagy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN