nagyvonalú
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]nagy (“great, big”) + vonalú, from vonal (“line”) + -ú (adjective-forming suffix).[1] Compare German großzügig (groß + Zug + -ig).
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]nagyvonalú (comparative nagyvonalúbb, superlative legnagyvonalúbb)
- (of a person) generous
- (of a plan, idea, etc.) large-scale
- Synonyms: nagyarányú, nagystílű, nagyszabású
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | nagyvonalú | nagyvonalúak |
| accusative | nagyvonalút | nagyvonalúakat |
| dative | nagyvonalúnak | nagyvonalúaknak |
| instrumental | nagyvonalúval | nagyvonalúakkal |
| causal-final | nagyvonalúért | nagyvonalúakért |
| translative | nagyvonalúvá | nagyvonalúakká |
| terminative | nagyvonalúig | nagyvonalúakig |
| essive-formal | nagyvonalúként | nagyvonalúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagyvonalúban | nagyvonalúakban |
| superessive | nagyvonalún | nagyvonalúakon |
| adessive | nagyvonalúnál | nagyvonalúaknál |
| illative | nagyvonalúba | nagyvonalúakba |
| sublative | nagyvonalúra | nagyvonalúakra |
| allative | nagyvonalúhoz | nagyvonalúakhoz |
| elative | nagyvonalúból | nagyvonalúakból |
| delative | nagyvonalúról | nagyvonalúakról |
| ablative | nagyvonalútól | nagyvonalúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
nagyvonalúé | nagyvonalúaké |
| non-attributive possessive - plural |
nagyvonalúéi | nagyvonalúakéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
[edit]- nagyvonalú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN