szeg

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛɡ]
• Hyphenation: szeg
• Rhymes: -ɛɡ

Etymology 1

From Proto-Finno-Ugric *ćäŋkɜ or *śäŋkɜ. Compare Proto-Finnic *sänki (“stubble”) and descendants.

Verb

szeg

1. (transitive) to hem, to fringe

   Synonym: beszeg

2. (transitive) to cut (especially bread)

   Synonyms: megszeg, vág, szel

3. (transitive) to break, contravene (a rule or the law)

   Synonyms: megszeg, megsért, áthág

4. (transitive) to break (one’s word, promise, or oath)

Conjugation

conjugation of szeg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szegek	szegsz	szeg	szegünk	szegtek	szegnek
		Def.	szegem	szeged	szegi	szegjük	szegitek	szegik
		2nd-p. o.	szeglek	―
	Past	Indef.	szegtem	szegtél	szegett	szegtünk	szegtetek	szegtek
		Def.	szegtem	szegted	szegte	szegtük	szegtétek	szegték
		2nd-p. o.	szegtelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. szegni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	szegék	szegél	szege	szegénk	szegétek	szegének
		Def.	szegém	szegéd	szegé	szegénk	szegétek	szegék
		2nd-p. o.	szegélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. szeg vala, szegett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	szegendek	szegendesz	szegend	szegendünk	szegendetek	szegendenek
		Def.	szegendem	szegended	szegendi	szegendjük	szegenditek	szegendik
		2nd-p. o.	szegendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szegnék	szegnél	szegne	szegnénk	szegnétek	szegnének
		Def.	szegném	szegnéd	szegné	szegnénk (or szegnők)	szegnétek	szegnék
		2nd-p. o.	szegnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. szegett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szegjek	szegj or szegjél	szegjen	szegjünk	szegjetek	szegjenek
		Def.	szegjem	szegd or szegjed	szegje	szegjük	szegjétek	szegjék
		2nd-p. o.	szegjelek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. szegett légyen
Infinitive	szegni		szegnem	szegned	szegnie	szegnünk	szegnetek	szegniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	szegés		szegő	szegett	szegendő	szegve (szegvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of szeg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szeghetek	szeghetsz	szeghet	szeghetünk	szeghettek	szeghetnek
		Def.	szeghetem	szegheted	szegheti	szeghetjük	szeghetitek	szeghetik
		2nd-p. o.	szeghetlek	―
	Past	Indef.	szeghettem	szeghettél	szeghetett	szeghettünk	szeghettetek	szeghettek
		Def.	szeghettem	szeghetted	szeghette	szeghettük	szeghettétek	szeghették
		2nd-p. o.	szeghettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	szegheték	szeghetél	szeghete	szegheténk	szeghetétek	szeghetének
		Def.	szeghetém	szeghetéd	szegheté	szegheténk	szeghetétek	szegheték
		2nd-p. o.	szeghetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. szeghet vala, szeghetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	szeghetendek or szegandhatok	szeghetendesz or szegandhatsz	szeghetend or szegandhat	szeghetendünk or szegandhatunk	szeghetendetek or szegandhattok	szeghetendenek or szegandhatnak
		Def.	szeghetendem or szegandhatom	szeghetended or szegandhatod	szeghetendi or szegandhatja	szeghetendjük or szegandhatjuk	szeghetenditek or szegandhatjátok	szeghetendik or szegandhatják
		2nd-p. o.	szeghetendelek or szegandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szeghetnék	szeghetnél	szeghetne	szeghetnénk	szeghetnétek	szeghetnének
		Def.	szeghetném	szeghetnéd	szeghetné	szeghetnénk (or szeghetnők)	szeghetnétek	szeghetnék
		2nd-p. o.	szeghetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. szeghetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szeghessek	szeghess or szeghessél	szeghessen	szeghessünk	szeghessetek	szeghessenek
		Def.	szeghessem	szeghesd or szeghessed	szeghesse	szeghessük	szeghessétek	szeghessék
		2nd-p. o.	szeghesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. szeghetett légyen
Inf.	(szeghetni)		(szeghetnem)	(szeghetned)	(szeghetnie)	(szeghetnünk)	(szeghetnetek)	(szeghetniük)
Positive adjective			szeghető	Neg. adj.	szeghetetlen	Adv. part.	(szeghetve / szeghetvén)

Derived terms

• szegély
• szegődik (debated)

 

(With verbal prefixes):

• beszeg
• elszeg
• felszeg
• fölszeg
• hátraszeg
• kiszeg
• körülszeg
• leszeg
• megszeg
• végigszeg

Expressions

• kedvét szegi

 

Etymology 2

Possibly from Proto-Ugric *seŋkɜ (“wedge”).

Noun

szeg (plural szegek)

2. Alternative form of szög (“nail”, spike-shaped metal fastener)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szeg	szegek
accusative	szeget	szegeket
dative	szegnek	szegeknek
instrumental	szeggel	szegekkel
causal-final	szegért	szegekért
translative	szeggé	szegekké
terminative	szegig	szegekig
essive-formal	szegként	szegekként
essive-modal	—	—
inessive	szegben	szegekben
superessive	szegen	szegeken
adessive	szegnél	szegeknél
illative	szegbe	szegekbe
sublative	szegre	szegekre
allative	szeghez	szegekhez
elative	szegből	szegekből
delative	szegről	szegekről
ablative	szegtől	szegektől
non-attributive possessive - singular	szegé	szegeké
non-attributive possessive - plural	szegéi	szegekéi

Possessive forms of szeg
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szegem	szegeim
2nd person sing.	szeged	szegeid
3rd person sing.	szege	szegei
1st person plural	szegünk	szegeink
2nd person plural	szegetek	szegeitek
3rd person plural	szegük	szegeik

Derived terms

• szegecs
• szegel
• szegez

 

Compound words

• szegfű
• szegfűszeg

 

Etymology 3

Probably a native word, a semantic variant (doublet) of the noun szeg (“nail”), specifically of its original Proto-Ugric meaning of “wedge” in the sense of a wedge-like projection, corner, wedge-shaped area. It is becoming obsolete even in dialectal usage. In modern Hungarian, mainly its derivative szeglet (“corner”) is used.

Noun

szeg (plural szegek)

1. (regional, archaic) nook

   Synonyms: zug, szeglet

2. (obsolete) part, section (chiefly of a settlement)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szeg	szegek
accusative	szeget	szegeket
dative	szegnek	szegeknek
instrumental	szeggel	szegekkel
causal-final	szegért	szegekért
translative	szeggé	szegekké
terminative	szegig	szegekig
essive-formal	szegként	szegekként
essive-modal	—	—
inessive	szegben	szegekben
superessive	szegen	szegeken
adessive	szegnél	szegeknél
illative	szegbe	szegekbe
sublative	szegre	szegekre
allative	szeghez	szegekhez
elative	szegből	szegekből
delative	szegről	szegekről
ablative	szegtől	szegektől
non-attributive possessive - singular	szegé	szegeké
non-attributive possessive - plural	szegéi	szegekéi

Possessive forms of szeg
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szegem	szegeim
2nd person sing.	szeged	szegeid
3rd person sing.	szege	szegei
1st person plural	szegünk	szegeink
2nd person plural	szegetek	szegeitek
3rd person plural	szegük	szegeik

Derived terms

• félszeg
• szeglet
• szegről-végről
• sziget

 

Further reading

• (to fringe, to slice): szeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (nail): szeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (nook, corner): szeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN