szegfű

Hungarian

Hungarian Wikipedia has an article on:

szegfű

Etymology

szeg (“nail [spike]”) +‎ fű (“grass”), originally in the sense szegfűszeg (“clove”), then its meaning was gradually displaced by “carnation”, based on the similarity of the shape and scent of the spice and the flower. For a similar transfer of meaning from the nail to the spice, compare Latin clāvellus (a diminutive of clāvus) and German Nelke.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsɛkfyː]
Hyphenation: szeg‧fű
Rhymes: -fyː

Noun

szegfű (plural szegfűk)

(obsolete) clove [15th–16th c.]
carnation (Dianthus) [from 1500]

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szegfű	szegfűk
accusative	szegfűt	szegfűket
dative	szegfűnek	szegfűknek
instrumental	szegfűvel	szegfűkkel
causal-final	szegfűért	szegfűkért
translative	szegfűvé	szegfűkké
terminative	szegfűig	szegfűkig
essive-formal	szegfűként	szegfűkként
essive-modal	—	—
inessive	szegfűben	szegfűkben
superessive	szegfűn	szegfűkön
adessive	szegfűnél	szegfűknél
illative	szegfűbe	szegfűkbe
sublative	szegfűre	szegfűkre
allative	szegfűhöz	szegfűkhöz
elative	szegfűből	szegfűkből
delative	szegfűről	szegfűkről
ablative	szegfűtől	szegfűktől
non-attributive possessive – singular	szegfűé	szegfűké
non-attributive possessive – plural	szegfűéi	szegfűkéi

Possessive forms of *szegfű*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szegfűm	szegfűim
2nd person sing.	szegfűd	szegfűid
3rd person sing.	szegfűje	szegfűi
1st person plural	szegfűnk	szegfűink
2nd person plural	szegfűtök	szegfűitek
3rd person plural	szegfűjük	szegfűik

Derived terms

References

^ szegfű in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)