Jump to content

szegecs

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szeg (nail) +‎ -cs (diminutive suffix) Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

szegecs (plural szegecsek)

  1. rivet

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szegecs szegecsek
accusative szegecset szegecseket
dative szegecsnek szegecseknek
instrumental szegeccsel szegecsekkel
causal-final szegecsért szegecsekért
translative szegeccsé szegecsekké
terminative szegecsig szegecsekig
essive-formal szegecsként szegecsekként
essive-modal
inessive szegecsben szegecsekben
superessive szegecsen szegecseken
adessive szegecsnél szegecseknél
illative szegecsbe szegecsekbe
sublative szegecsre szegecsekre
allative szegecshez szegecsekhez
elative szegecsből szegecsekből
delative szegecsről szegecsekről
ablative szegecstől szegecsektől
non-attributive
possessive - singular
szegecsé szegecseké
non-attributive
possessive - plural
szegecséi szegecsekéi
Possessive forms of szegecs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szegecsem szegecseim
2nd person sing. szegecsed szegecseid
3rd person sing. szegecse szegecsei
1st person plural szegecsünk szegecseink
2nd person plural szegecsetek szegecseitek
3rd person plural szegecsük szegecseik

References

[edit]
  1. ^ szegecs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • szegecs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN