Jump to content

szegény

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛɡeːɲ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: sze‧gény
  • Rhymes: -eːɲ

Adjective

[edit]

szegény (comparative szegényebb, superlative legszegényebb)

  1. poor (with little or no possessions or money)
    Synonyms: ágrólszakadt, nélkülöző, nincstelen, pénztelen, sóher, szűkölködő, vagyontalan
    Antonym: gazdag
    Szegény gazdagokPoor Rich (Mór Jókai's novel, 1860)
  2. (endearing) poor (pitiable, used to express pity or compassion)
    Synonyms: szerencsétlen, szánalomra méltó
    Antonyms: szerencsés, sikeres
    Szegény kis árva!Poor little orphan!
  3. (figuratively) poor in, low in (deficient in a specified way; in something: -ban/-ben)
    Synonym: hiányos
    Antonym: gazdag
    Zsírban szegény étrendet követünk.We follow a diet low in fats.
    Ha a talaj ásványban szegény, a termés is szegény lesz tápanyagban.
    If the soil is poor in minerals, the crop will also be poor in nutrients.
  4. (figuratively, of a deceased person) late (used when speaking of the dead person)
    Synonym: megboldogult
    • 1901, Géza Gárdonyi, Egri csillagok[1]:
      Még akkor szegény anyám is élt.
      My late mother was still alive then.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szegény szegények
accusative szegényt szegényeket
dative szegénynek szegényeknek
instrumental szegénnyel szegényekkel
causal-final szegényért szegényekért
translative szegénnyé szegényekké
terminative szegényig szegényekig
essive-formal szegényként szegényekként
essive-modal
inessive szegényben szegényekben
superessive szegényen szegényeken
adessive szegénynél szegényeknél
illative szegénybe szegényekbe
sublative szegényre szegényekre
allative szegényhez szegényekhez
elative szegényből szegényekből
delative szegényről szegényekről
ablative szegénytől szegényektől
non-attributive
possessive - singular
szegényé szegényeké
non-attributive
possessive - plural
szegényéi szegényekéi

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Noun

[edit]

szegény (plural szegények)

  1. a poor person
  2. (plural only) the poor (those who have little or no possessions or money, taken as a group)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szegény szegények
accusative szegényt szegényeket
dative szegénynek szegényeknek
instrumental szegénnyel szegényekkel
causal-final szegényért szegényekért
translative szegénnyé szegényekké
terminative szegényig szegényekig
essive-formal szegényként szegényekként
essive-modal
inessive szegényben szegényekben
superessive szegényen szegényeken
adessive szegénynél szegényeknél
illative szegénybe szegényekbe
sublative szegényre szegényekre
allative szegényhez szegényekhez
elative szegényből szegényekből
delative szegényről szegényekről
ablative szegénytől szegényektől
non-attributive
possessive - singular
szegényé szegényeké
non-attributive
possessive - plural
szegényéi szegényekéi
Possessive forms of szegény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szegényem szegényeim
2nd person sing. szegényed szegényeid
3rd person sing. szegénye szegényei
1st person plural szegényünk szegényeink
2nd person plural szegényetek szegényeitek
3rd person plural szegényük szegényeik

Derived terms

[edit]
Expressions

Descendants

[edit]
  • Pannonian Rusyn: сеґинь (seginʹ)

References

[edit]
  1. ^ szegény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • szegény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN