szerencsés
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]szerencsés (comparative szerencsésebb, superlative legszerencsésebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szerencsés | szerencsések |
| accusative | szerencséset | szerencséseket |
| dative | szerencsésnek | szerencséseknek |
| instrumental | szerencséssel | szerencsésekkel |
| causal-final | szerencsésért | szerencsésekért |
| translative | szerencséssé | szerencsésekké |
| terminative | szerencsésig | szerencsésekig |
| essive-formal | szerencsésként | szerencsésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szerencsésben | szerencsésekben |
| superessive | szerencsésen | szerencséseken |
| adessive | szerencsésnél | szerencséseknél |
| illative | szerencsésbe | szerencsésekbe |
| sublative | szerencsésre | szerencsésekre |
| allative | szerencséshez | szerencsésekhez |
| elative | szerencsésből | szerencsésekből |
| delative | szerencsésről | szerencsésekről |
| ablative | szerencséstől | szerencsésektől |
| non-attributive possessive - singular |
szerencsésé | szerencséseké |
| non-attributive possessive - plural |
szerencséséi | szerencsésekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- szerencsés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN