igenév

Hungarian

Etymology

ige (“verb”) +‎ név (“noun”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛneːv]
• Hyphenation: ige‧név
• Rhymes: -eːv

Noun

igenév (plural igenevek)

1. (grammar) participle or infinitive, in general: any non-finite verb form

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	igenév	igenevek
accusative	igenevet	igeneveket
dative	igenévnek	igeneveknek
instrumental	igenévvel	igenevekkel
causal-final	igenévért	igenevekért
translative	igenévvé	igenevekké
terminative	igenévig	igenevekig
essive-formal	igenévként	igenevekként
essive-modal	—	—
inessive	igenévben	igenevekben
superessive	igenéven	igeneveken
adessive	igenévnél	igeneveknél
illative	igenévbe	igenevekbe
sublative	igenévre	igenevekre
allative	igenévhez	igenevekhez
elative	igenévből	igenevekből
delative	igenévről	igenevekről
ablative	igenévtől	igenevektől
non-attributive possessive - singular	igenévé	igeneveké
non-attributive possessive - plural	igenévéi	igenevekéi

Possessive forms of igenév
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igenevem	igeneveim
2nd person sing.	igeneved	igeneveid
3rd person sing.	igeneve	igenevei
1st person plural	igenevünk	igeneveink
2nd person plural	igenevetek	igeneveitek
3rd person plural	igenevük	igeneveik

Derived terms

• igeneves
• igenévi

 

Expressions

• beálló melléknévi igenév
• befejezett melléknévi igenév
• folyamatos melléknévi igenév
• főnévi igenév
• határozói igenév
• igei igenév
• melléknévi igenév

 

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• igenév in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN