igekötő

Hungarian

Etymology

ige (“verb”) +‎ kötő (“binding”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛkøtøː]
• Hyphenation: ige‧kö‧tő
• Rhymes: -tøː

Noun

igekötő (plural igekötők)

1. (grammar) coverb, verbal prefix

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	igekötő	igekötők
accusative	igekötőt	igekötőket
dative	igekötőnek	igekötőknek
instrumental	igekötővel	igekötőkkel
causal-final	igekötőért	igekötőkért
translative	igekötővé	igekötőkké
terminative	igekötőig	igekötőkig
essive-formal	igekötőként	igekötőkként
essive-modal	igekötőül	—
inessive	igekötőben	igekötőkben
superessive	igekötőn	igekötőkön
adessive	igekötőnél	igekötőknél
illative	igekötőbe	igekötőkbe
sublative	igekötőre	igekötőkre
allative	igekötőhöz	igekötőkhöz
elative	igekötőből	igekötőkből
delative	igekötőről	igekötőkről
ablative	igekötőtől	igekötőktől
non-attributive possessive - singular	igekötőé	igekötőké
non-attributive possessive - plural	igekötőéi	igekötőkéi

Possessive forms of igekötő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igekötőm	igekötőim
2nd person sing.	igekötőd	igekötőid
3rd person sing.	igekötője	igekötői
1st person plural	igekötőnk	igekötőink
2nd person plural	igekötőtök	igekötőitek
3rd person plural	igekötőjük	igekötőik

Derived terms

• igekötős

 

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• igekötő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• Appendix:Hungarian verbal prefixes