igekötő

Hungarian

igekötő on Hungarian Wikipedia

ige (“verb”) +‎ kötő (“binding”)

igekötő (plural igekötők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	igekötő	igekötők
accusative	igekötőt	igekötőket
dative	igekötőnek	igekötőknek
instrumental	igekötővel	igekötőkkel
causal-final	igekötőért	igekötőkért
translative	igekötővé	igekötőkké
terminative	igekötőig	igekötőkig
essive-formal	igekötőként	igekötőkként
essive-modal	igekötőül	—
inessive	igekötőben	igekötőkben
superessive	igekötőn	igekötőkön
adessive	igekötőnél	igekötőknél
illative	igekötőbe	igekötőkbe
sublative	igekötőre	igekötőkre
allative	igekötőhöz	igekötőkhöz
elative	igekötőből	igekötőkből
delative	igekötőről	igekötőkről
ablative	igekötőtől	igekötőktől
non-attributive possessive – singular	igekötőé	igekötőké
non-attributive possessive – plural	igekötőéi	igekötőkéi