kötőszó

Hungarian

Etymology

kötő (“connecting”) +‎ szó (“word”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøtøːsoː]
• Hyphenation: kö‧tő‧szó
• Rhymes: -soː

Noun

kötőszó (plural kötőszók or kötőszavak)

1. (grammar) conjunction

Usage notes

The plural with -szók is preferred in linguistic terminology, while the variant ending in the usual (though irregular) -szavak may occur in common parlance or in earlier texts. (This latter is more common as a standalone, non-compound form.)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kötőszó	kötőszavak
accusative	kötőszót	kötőszavakat
dative	kötőszónak	kötőszavaknak
instrumental	kötőszóval	kötőszavakkal
causal-final	kötőszóért	kötőszavakért
translative	kötőszóvá	kötőszavakká
terminative	kötőszóig	kötőszavakig
essive-formal	kötőszóként	kötőszavakként
essive-modal	—	—
inessive	kötőszóban	kötőszavakban
superessive	kötőszón	kötőszavakon
adessive	kötőszónál	kötőszavaknál
illative	kötőszóba	kötőszavakba
sublative	kötőszóra	kötőszavakra
allative	kötőszóhoz	kötőszavakhoz
elative	kötőszóból	kötőszavakból
delative	kötőszóról	kötőszavakról
ablative	kötőszótól	kötőszavaktól
non-attributive possessive - singular	kötőszóé	kötőszavaké
non-attributive possessive - plural	kötőszóéi	kötőszavakéi

Possessive forms of kötőszó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kötőszavam	kötőszavaim
2nd person sing.	kötőszavad	kötőszavaid
3rd person sing.	kötőszava	kötőszavai
1st person plural	kötőszavunk	kötőszavaink
2nd person plural	kötőszavatok	kötőszavaitok
3rd person plural	kötőszavuk	kötőszavaik

or

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kötőszó	kötőszók
accusative	kötőszót	kötőszókat
dative	kötőszónak	kötőszóknak
instrumental	kötőszóval	kötőszókkal
causal-final	kötőszóért	kötőszókért
translative	kötőszóvá	kötőszókká
terminative	kötőszóig	kötőszókig
essive-formal	kötőszóként	kötőszókként
essive-modal	—	—
inessive	kötőszóban	kötőszókban
superessive	kötőszón	kötőszókon
adessive	kötőszónál	kötőszóknál
illative	kötőszóba	kötőszókba
sublative	kötőszóra	kötőszókra
allative	kötőszóhoz	kötőszókhoz
elative	kötőszóból	kötőszókból
delative	kötőszóról	kötőszókról
ablative	kötőszótól	kötőszóktól
non-attributive possessive - singular	kötőszóé	kötőszóké
non-attributive possessive - plural	kötőszóéi	kötőszókéi

Possessive forms of kötőszó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kötőszóm	kötőszóim
2nd person sing.	kötőszód	kötőszóid
3rd person sing.	kötőszója	kötőszói
1st person plural	kötőszónk	kötőszóink
2nd person plural	kötőszótok	kötőszóitok
3rd person plural	kötőszójuk	kötőszóik

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• kötőszó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN