számnév

Hungarian

Etymology

szám (“number”) +‎ név (“name”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsaːmneːv]
• Hyphenation: szám‧név
• Rhymes: -eːv

Noun

számnév (plural számnevek)

1. (grammar) numeral

   Hyponyms: sorszámnév, tőszámnév

   Coordinate terms: főnév, melléknév

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	számnév	számnevek
accusative	számnevet	számneveket
dative	számnévnek	számneveknek
instrumental	számnévvel	számnevekkel
causal-final	számnévért	számnevekért
translative	számnévvé	számnevekké
terminative	számnévig	számnevekig
essive-formal	számnévként	számnevekként
essive-modal	—	—
inessive	számnévben	számnevekben
superessive	számnéven	számneveken
adessive	számnévnél	számneveknél
illative	számnévbe	számnevekbe
sublative	számnévre	számnevekre
allative	számnévhez	számnevekhez
elative	számnévből	számnevekből
delative	számnévről	számnevekről
ablative	számnévtől	számnevektől
non-attributive possessive - singular	számnévé	számneveké
non-attributive possessive - plural	számnévéi	számnevekéi

Possessive forms of számnév
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	számnevem	számneveim
2nd person sing.	számneved	számneveid
3rd person sing.	számneve	számnevei
1st person plural	számnevünk	számneveink
2nd person plural	számnevetek	számneveitek
3rd person plural	számnevük	számneveik

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• számnév in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN