elégtelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

elég +‎ -telen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛleːktɛlɛn]
  • Hyphenation: elég‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

elégtelen (comparative elégtelenebb, superlative legelégtelenebb)

  1. (formal) insufficient, inadequate, unsatisfactory, deficient
    Synonym: a szükségesnél/kelleténél kevesebb

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégtelen elégtelenek
accusative elégtelent elégteleneket
dative elégtelennek elégteleneknek
instrumental elégtelennel elégtelenekkel
causal-final elégtelenért elégtelenekért
translative elégtelenné elégtelenekké
terminative elégtelenig elégtelenekig
essive-formal elégtelenként elégtelenekként
essive-modal elégtelenül
inessive elégtelenben elégtelenekben
superessive elégtelenen elégteleneken
adessive elégtelennél elégteleneknél
illative elégtelenbe elégtelenekbe
sublative elégtelenre elégtelenekre
allative elégtelenhez elégtelenekhez
elative elégtelenből elégtelenekből
delative elégtelenről elégtelenekről
ablative elégtelentől elégtelenektől
non-attributive
possessive - singular
elégtelené elégteleneké
non-attributive
possessive - plural
elégtelenéi elégtelenekéi

Derived terms

[edit]

Noun

[edit]

elégtelen

  1. insufficient, unsatisfactory, F (a failing grade in a class or course in Hungary's 5-point grade system)

Usage notes

[edit]

The 5-point grade system in Hungary:

  1. jeles (excellent) or ötös (five), like English A
  2. (good) or négyes (four), like English B
  3. közepes (fair, satisfactory) or hármas (three), like English C
  4. elégséges (sufficient) or kettes (two), like English D
  5. elégtelen (insufficient) or egyes (one), like English F

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégtelen elégtelenek
accusative elégtelent elégteleneket
dative elégtelennek elégteleneknek
instrumental elégtelennel elégtelenekkel
causal-final elégtelenért elégtelenekért
translative elégtelenné elégtelenekké
terminative elégtelenig elégtelenekig
essive-formal elégtelenként elégtelenekként
essive-modal elégtelenül
inessive elégtelenben elégtelenekben
superessive elégtelenen elégteleneken
adessive elégtelennél elégteleneknél
illative elégtelenbe elégtelenekbe
sublative elégtelenre elégtelenekre
allative elégtelenhez elégtelenekhez
elative elégtelenből elégtelenekből
delative elégtelenről elégtelenekről
ablative elégtelentől elégtelenektől
non-attributive
possessive - singular
elégtelené elégteleneké
non-attributive
possessive - plural
elégtelenéi elégtelenekéi
Possessive forms of elégtelen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elégtelenem elégtelenjeim
2nd person sing. elégtelened elégtelenjeid
3rd person sing. elégtelenje elégtelenjei
1st person plural elégtelenünk elégtelenjeink
2nd person plural elégtelenetek elégtelenjeitek
3rd person plural elégtelenjük elégtelenjeik

Further reading

[edit]
  • elégtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elégtelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).