elégséges

Hungarian

Etymology

elég +‎ -séges

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːkʃeːɡɛʃ]
• Hyphenation: elég‧sé‧ges
• Rhymes: -ɛʃ

Noun

elégséges (plural elégségesek)

1. sufficient (the lowest passing grade awarded for a class in Hungary's 5-point grade system, indicating that performance met the minimum criteria)

Usage notes

The 5-point grade system in Hungary:

1. jeles (“excellent”) or ötös (“five”), like English A
2. jó (“good”) or négyes (“four”), like English B
3. közepes (“fair, satisfactory”) or hármas (“three”), like English C
4. elégséges (“sufficient”) or kettes (“two”), like English D
5. elégtelen (“insufficient”) or egyes (“one”), like English F

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	elégséges	elégségesek
accusative	elégségest	elégségeseket
dative	elégségesnek	elégségeseknek
instrumental	elégségessel	elégségesekkel
causal-final	elégségesért	elégségesekért
translative	elégségessé	elégségesekké
terminative	elégségesig	elégségesekig
essive-formal	elégségesként	elégségesekként
essive-modal	—	—
inessive	elégségesben	elégségesekben
superessive	elégségesen	elégségeseken
adessive	elégségesnél	elégségeseknél
illative	elégségesbe	elégségesekbe
sublative	elégségesre	elégségesekre
allative	elégségeshez	elégségesekhez
elative	elégségesből	elégségesekből
delative	elégségesről	elégségesekről
ablative	elégségestől	elégségesektől
non-attributive possessive – singular	elégségesé	elégségeseké
non-attributive possessive – plural	elégségeséi	elégségesekéi

Possessive forms of elégséges

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elégségesem	elégségeseim
2nd person sing.	elégségesed	elégségeseid
3rd person sing.	elégségese	elégségesei
1st person plural	elégségesünk	elégségeseink
2nd person plural	elégségesetek	elégségeseitek
3rd person plural	elégségesük	elégségeseik

Adjective

elégséges (comparative elégségesebb, superlative legelégségesebb)

1. sufficient, satisfactory, adequate

Declension

Inflection of elégséges

	singular	plural
nominative	elégséges	elégségesek
accusative	elégségeset elégségest	elégségeseket
dative	elégségesnek	elégségeseknek
instrumental	elégségessel	elégségesekkel
causal-final	elégségesért	elégségesekért
translative	elégségessé	elégségesekké
terminative	elégségesig	elégségesekig
essive-formal	elégségesként	elégségesekként
essive-modal	—	—
inessive	elégségesben	elégségesekben
superessive	elégségesen	elégségeseken
adessive	elégségesnél	elégségeseknél
illative	elégségesbe	elégségesekbe
sublative	elégségesre	elégségesekre
allative	elégségeshez	elégségesekhez
elative	elégségesből	elégségesekből
delative	elégségesről	elégségesekről
ablative	elégségestől	elégségesektől
non-attributive possessive – singular	elégségesé	elégségeseké
non-attributive possessive – plural	elégségeséi	elégségesekéi

Further reading

• elégséges in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elégséges in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).