elégtelenség

Hungarian

Etymology

elégtelen (“deficient”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːktɛlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: elég‧te‧len‧ség

Noun

elégtelenség (plural elégtelenségek)

1. failure, deficiency

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elégtelenség	elégtelenségek
accusative	elégtelenséget	elégtelenségeket
dative	elégtelenségnek	elégtelenségeknek
instrumental	elégtelenséggel	elégtelenségekkel
causal-final	elégtelenségért	elégtelenségekért
translative	elégtelenséggé	elégtelenségekké
terminative	elégtelenségig	elégtelenségekig
essive-formal	elégtelenségként	elégtelenségekként
essive-modal	elégtelenségül	—
inessive	elégtelenségben	elégtelenségekben
superessive	elégtelenségen	elégtelenségeken
adessive	elégtelenségnél	elégtelenségeknél
illative	elégtelenségbe	elégtelenségekbe
sublative	elégtelenségre	elégtelenségekre
allative	elégtelenséghez	elégtelenségekhez
elative	elégtelenségből	elégtelenségekből
delative	elégtelenségről	elégtelenségekről
ablative	elégtelenségtől	elégtelenségektől
non-attributive possessive - singular	elégtelenségé	elégtelenségeké
non-attributive possessive - plural	elégtelenségéi	elégtelenségekéi

Possessive forms of elégtelenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elégtelenségem	elégtelenségeim
2nd person sing.	elégtelenséged	elégtelenségeid
3rd person sing.	elégtelensége	elégtelenségei
1st person plural	elégtelenségünk	elégtelenségeink
2nd person plural	elégtelenségetek	elégtelenségeitek
3rd person plural	elégtelenségük	elégtelenségeik

Derived terms

• májelégtelenség
• szívelégtelenség