Jump to content

vonatkoztatás

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

vonatkoztat +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvonɒtkostɒtaːʃ]
  • Hyphenation: vo‧nat‧koz‧ta‧tás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

[edit]

vonatkoztatás (plural vonatkoztatások)

  1. verbal noun of vonatkoztat, reference (the act of applying or relating something to something else)
    Synonyms: viszonyítás, referencia
    Coordinate term: (the fact that something applies or relates to or connects with something else) vonatkozás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative vonatkoztatás vonatkoztatások
accusative vonatkoztatást vonatkoztatásokat
dative vonatkoztatásnak vonatkoztatásoknak
instrumental vonatkoztatással vonatkoztatásokkal
causal-final vonatkoztatásért vonatkoztatásokért
translative vonatkoztatássá vonatkoztatásokká
terminative vonatkoztatásig vonatkoztatásokig
essive-formal vonatkoztatásként vonatkoztatásokként
essive-modal vonatkoztatásul
inessive vonatkoztatásban vonatkoztatásokban
superessive vonatkoztatáson vonatkoztatásokon
adessive vonatkoztatásnál vonatkoztatásoknál
illative vonatkoztatásba vonatkoztatásokba
sublative vonatkoztatásra vonatkoztatásokra
allative vonatkoztatáshoz vonatkoztatásokhoz
elative vonatkoztatásból vonatkoztatásokból
delative vonatkoztatásról vonatkoztatásokról
ablative vonatkoztatástól vonatkoztatásoktól
non-attributive
possessive - singular
vonatkoztatásé vonatkoztatásoké
non-attributive
possessive - plural
vonatkoztatáséi vonatkoztatásokéi
Possessive forms of vonatkoztatás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vonatkoztatásom vonatkoztatásaim
2nd person sing. vonatkoztatásod vonatkoztatásaid
3rd person sing. vonatkoztatása vonatkoztatásai
1st person plural vonatkoztatásunk vonatkoztatásaink
2nd person plural vonatkoztatásotok vonatkoztatásaitok
3rd person plural vonatkoztatásuk vonatkoztatásaik

Derived terms

[edit]

See also

[edit]