udvariatlan

Hungarian

Etymology

udvari +‎ -atlan, from udvar (“court”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈudvɒrijɒtlɒn]
• Hyphenation: ud‧va‧ri‧at‧lan

Adjective

udvariatlan (comparative udvariatlanabb, superlative legudvariatlanabb)

1. impolite, discourteous (not of polished manners)

   Synonyms: modortalan, figyelmetlen, tapintatlan, lovagiatlan, faragatlan, illetlen, szemtelen, tuskó, bunkó

   Antonyms: udvarias, lovagias, előzékeny, készséges, illedelmes, illemtudó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	udvariatlan	udvariatlanok
accusative	udvariatlant	udvariatlanokat
dative	udvariatlannak	udvariatlanoknak
instrumental	udvariatlannal	udvariatlanokkal
causal-final	udvariatlanért	udvariatlanokért
translative	udvariatlanná	udvariatlanokká
terminative	udvariatlanig	udvariatlanokig
essive-formal	udvariatlanként	udvariatlanokként
essive-modal	udvariatlanul	—
inessive	udvariatlanban	udvariatlanokban
superessive	udvariatlanon	udvariatlanokon
adessive	udvariatlannál	udvariatlanoknál
illative	udvariatlanba	udvariatlanokba
sublative	udvariatlanra	udvariatlanokra
allative	udvariatlanhoz	udvariatlanokhoz
elative	udvariatlanból	udvariatlanokból
delative	udvariatlanról	udvariatlanokról
ablative	udvariatlantól	udvariatlanoktól
non-attributive possessive - singular	udvariatlané	udvariatlanoké
non-attributive possessive - plural	udvariatlanéi	udvariatlanokéi

Derived terms

• udvariatlankodik
• udvariatlanság

 

Further reading

• udvariatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN