udvariatlanság

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

udvariatlan (impolite) +‎ -ság (-ness, noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈudvɒrijɒtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: ud‧va‧ri‧at‧lan‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

[edit]

udvariatlanság (plural udvariatlanságok)

  1. impoliteness, discourtesy, unmannerliness, rudeness

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative udvariatlanság udvariatlanságok
accusative udvariatlanságot udvariatlanságokat
dative udvariatlanságnak udvariatlanságoknak
instrumental udvariatlansággal udvariatlanságokkal
causal-final udvariatlanságért udvariatlanságokért
translative udvariatlansággá udvariatlanságokká
terminative udvariatlanságig udvariatlanságokig
essive-formal udvariatlanságként udvariatlanságokként
essive-modal
inessive udvariatlanságban udvariatlanságokban
superessive udvariatlanságon udvariatlanságokon
adessive udvariatlanságnál udvariatlanságoknál
illative udvariatlanságba udvariatlanságokba
sublative udvariatlanságra udvariatlanságokra
allative udvariatlansághoz udvariatlanságokhoz
elative udvariatlanságból udvariatlanságokból
delative udvariatlanságról udvariatlanságokról
ablative udvariatlanságtól udvariatlanságoktól
non-attributive
possessive - singular
udvariatlanságé udvariatlanságoké
non-attributive
possessive - plural
udvariatlanságéi udvariatlanságokéi
Possessive forms of udvariatlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. udvariatlanságom udvariatlanságaim
2nd person sing. udvariatlanságod udvariatlanságaid
3rd person sing. udvariatlansága udvariatlanságai
1st person plural udvariatlanságunk udvariatlanságaink
2nd person plural udvariatlanságotok udvariatlanságaitok
3rd person plural udvariatlanságuk udvariatlanságaik

Derived terms

[edit]