illetlen

Hungarian

Etymology

illik +‎ -etlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈilːɛtlɛn]
• Hyphenation: il‧let‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

illetlen (comparative illetlenebb, superlative legilletlenebb)

1. improper, indecent, indecorous

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	illetlen	illetlenek
accusative	illetlent	illetleneket
dative	illetlennek	illetleneknek
instrumental	illetlennel	illetlenekkel
causal-final	illetlenért	illetlenekért
translative	illetlenné	illetlenekké
terminative	illetlenig	illetlenekig
essive-formal	illetlenként	illetlenekként
essive-modal	illetlenül	—
inessive	illetlenben	illetlenekben
superessive	illetlenen	illetleneken
adessive	illetlennél	illetleneknél
illative	illetlenbe	illetlenekbe
sublative	illetlenre	illetlenekre
allative	illetlenhez	illetlenekhez
elative	illetlenből	illetlenekből
delative	illetlenről	illetlenekről
ablative	illetlentől	illetlenektől
non-attributive possessive – singular	illetlené	illetleneké
non-attributive possessive – plural	illetlenéi	illetlenekéi

Derived terms

• illetlenkedik
• illetlenség
• illetlenül

Further reading

• illetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN