srác

See also: srać, sràc, and sráč

Hungarian

Etymology

From Hebrew שֶׁרֶץ (“creeping thing”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃraːt͡s]
• Rhymes: -aːt͡s
• Hyphenation: srác

Noun

srác (plural srácok)

1. (colloquial) boy

   Synonym: fiú

2. (colloquial) kid

   Synonyms: gyerek, gyermek, kölyök, lurkó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	srác	srácok
accusative	srácot	srácokat
dative	srácnak	srácoknak
instrumental	sráccal	srácokkal
causal-final	srácért	srácokért
translative	sráccá	srácokká
terminative	srácig	srácokig
essive-formal	srácként	srácokként
essive-modal	—	—
inessive	srácban	srácokban
superessive	srácon	srácokon
adessive	srácnál	srácoknál
illative	srácba	srácokba
sublative	srácra	srácokra
allative	sráchoz	srácokhoz
elative	srácból	srácokból
delative	srácról	srácokról
ablative	sráctól	srácoktól
non-attributive possessive – singular	srácé	srácoké
non-attributive possessive – plural	srácéi	srácokéi

Possessive forms of srác

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	srácom	srácaim
2nd person sing.	srácod	srácaid
3rd person sing.	sráca	srácai
1st person plural	srácunk	srácaink
2nd person plural	srácotok	srácaitok
3rd person plural	srácuk	srácaik

Further reading

• srác in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN