rendelkezés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

rendelkezik +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛndɛlkɛzeːʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: ren‧del‧ke‧zés

Noun

[edit]

rendelkezés (countable and uncountable, plural rendelkezések)

  1. order, command, direction
    Synonym: utasítás
  2. (chiefly in phrases with áll and bocsát) disposal

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rendelkezés rendelkezések
accusative rendelkezést rendelkezéseket
dative rendelkezésnek rendelkezéseknek
instrumental rendelkezéssel rendelkezésekkel
causal-final rendelkezésért rendelkezésekért
translative rendelkezéssé rendelkezésekké
terminative rendelkezésig rendelkezésekig
essive-formal rendelkezésként rendelkezésekként
essive-modal rendelkezésül
inessive rendelkezésben rendelkezésekben
superessive rendelkezésen rendelkezéseken
adessive rendelkezésnél rendelkezéseknél
illative rendelkezésbe rendelkezésekbe
sublative rendelkezésre rendelkezésekre
allative rendelkezéshez rendelkezésekhez
elative rendelkezésből rendelkezésekből
delative rendelkezésről rendelkezésekről
ablative rendelkezéstől rendelkezésektől
non-attributive
possessive - singular
rendelkezésé rendelkezéseké
non-attributive
possessive - plural
rendelkezéséi rendelkezésekéi
Possessive forms of rendelkezés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rendelkezésem rendelkezéseim
2nd person sing. rendelkezésed rendelkezéseid
3rd person sing. rendelkezése rendelkezései
1st person plural rendelkezésünk rendelkezéseink
2nd person plural rendelkezésetek rendelkezéseitek
3rd person plural rendelkezésük rendelkezéseik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Further reading

[edit]