önrendelkezés
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]ön- + rendelkezés
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]önrendelkezés (plural önrendelkezések)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önrendelkezés | önrendelkezések |
accusative | önrendelkezést | önrendelkezéseket |
dative | önrendelkezésnek | önrendelkezéseknek |
instrumental | önrendelkezéssel | önrendelkezésekkel |
causal-final | önrendelkezésért | önrendelkezésekért |
translative | önrendelkezéssé | önrendelkezésekké |
terminative | önrendelkezésig | önrendelkezésekig |
essive-formal | önrendelkezésként | önrendelkezésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | önrendelkezésben | önrendelkezésekben |
superessive | önrendelkezésen | önrendelkezéseken |
adessive | önrendelkezésnél | önrendelkezéseknél |
illative | önrendelkezésbe | önrendelkezésekbe |
sublative | önrendelkezésre | önrendelkezésekre |
allative | önrendelkezéshez | önrendelkezésekhez |
elative | önrendelkezésből | önrendelkezésekből |
delative | önrendelkezésről | önrendelkezésekről |
ablative | önrendelkezéstől | önrendelkezésektől |
non-attributive possessive - singular |
önrendelkezésé | önrendelkezéseké |
non-attributive possessive - plural |
önrendelkezéséi | önrendelkezésekéi |
Possessive forms of önrendelkezés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | önrendelkezésem | önrendelkezéseim |
2nd person sing. | önrendelkezésed | önrendelkezéseid |
3rd person sing. | önrendelkezése | önrendelkezései |
1st person plural | önrendelkezésünk | önrendelkezéseink |
2nd person plural | önrendelkezésetek | önrendelkezéseitek |
3rd person plural | önrendelkezésük | önrendelkezéseik |
Further reading
[edit]- önrendelkezés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN