rendületlen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]rendül (“to shake”) + -etlen (“-less, without”, adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]rendületlen (comparative rendületlenebb, superlative legrendületlenebb)
- (slightly archaic) strong, immovable (something that is firm as a rock, cannot be easily shaken or moved)
- Synonyms: megingathatatlan, erős, szilárd, mozdulatlan, rendíthetetlen, fix, stabil
- (literary, of a person) steadfast, steady, resolute
- Synonyms: állhatatos, kitartó, szilárd, rendíthetetlen, befolyásolhatatlan, tántoríthatatlan, fix, stabil
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rendületlen | rendületlenek |
| accusative | rendületlent | rendületleneket |
| dative | rendületlennek | rendületleneknek |
| instrumental | rendületlennel | rendületlenekkel |
| causal-final | rendületlenért | rendületlenekért |
| translative | rendületlenné | rendületlenekké |
| terminative | rendületlenig | rendületlenekig |
| essive-formal | rendületlenként | rendületlenekként |
| essive-modal | rendületlenül | — |
| inessive | rendületlenben | rendületlenekben |
| superessive | rendületlenen | rendületleneken |
| adessive | rendületlennél | rendületleneknél |
| illative | rendületlenbe | rendületlenekbe |
| sublative | rendületlenre | rendületlenekre |
| allative | rendületlenhez | rendületlenekhez |
| elative | rendületlenből | rendületlenekből |
| delative | rendületlenről | rendületlenekről |
| ablative | rendületlentől | rendületlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
rendületlené | rendületleneké |
| non-attributive possessive - plural |
rendületlenéi | rendületlenekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- rendületlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN