állhatatos

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

áll (to stand) +‎ -hat +‎ -at + -os (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈaːlɦɒtɒtoʃ]
  • Hyphenation: áll‧ha‧ta‧tos
  • Rhymes: -oʃ

Adjective

[edit]

állhatatos (comparative állhatatosabb, superlative legállhatatosabb)

  1. steadfast, persistent, constant, unswerving, patient, enduring, persevering (firmly loyal to one's principles, resolutions, opinions, intentions)
    Synonyms: kitartó, rendíthetetlen, szilárd
  2. loyal, faithful (adhering firmly to a person)
    Synonyms: , hűséges

Declension

[edit]
Inflection of állhatatos
singular plural
nominative állhatatos állhatatosak
accusative állhatatost
állhatatosat
állhatatosakat
dative állhatatosnak állhatatosaknak
instrumental állhatatossal állhatatosakkal
causal-final állhatatosért állhatatosakért
translative állhatatossá állhatatosakká
terminative állhatatosig állhatatosakig
essive-formal állhatatosként állhatatosakként
essive-modal
inessive állhatatosban állhatatosakban
superessive állhatatoson állhatatosakon
adessive állhatatosnál állhatatosaknál
illative állhatatosba állhatatosakba
sublative állhatatosra állhatatosakra
allative állhatatoshoz állhatatosakhoz
elative állhatatosból állhatatosakból
delative állhatatosról állhatatosakról
ablative állhatatostól állhatatosaktól
non-attributive
possessive - singular
állhatatosé állhatatosaké
non-attributive
possessive - plural
állhatatoséi állhatatosakéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • állhatatos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • állhatatos in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).