kulcs

See also: Kulcs

Hungarian

Borrowed from a Slavic language. Ultimately from Proto-Slavic *kľučь.^[1]

kulcs (plural kulcsok)

key
- 2012, Miklós Gábor Kövesdi (translator), Kathy Reichs, A csontok nem hazudnak (Deadly Décisions), Ulpius-ház →ISBN, chapter 21, page 199:
  A kettes számú őr végigpásztázott egy kézi fémkeresővel, aztán intett, hogy kövessem. Kulcsok csörögtek az övén, miközben jobbra fordulva elindultunk egy folyosón.
  Guard number two swept me with a handheld metal detector, then indicated I should follow. Keys jangled on his belt as we turned right and headed down a corridor […].
(music) clef

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kulcs	kulcsok
accusative	kulcsot	kulcsokat
dative	kulcsnak	kulcsoknak
instrumental	kulccsal	kulcsokkal
causal-final	kulcsért	kulcsokért
translative	kulccsá	kulcsokká
terminative	kulcsig	kulcsokig
essive-formal	kulcsként	kulcsokként
essive-modal	—	—
inessive	kulcsban	kulcsokban
superessive	kulcson	kulcsokon
adessive	kulcsnál	kulcsoknál
illative	kulcsba	kulcsokba
sublative	kulcsra	kulcsokra
allative	kulcshoz	kulcsokhoz
elative	kulcsból	kulcsokból
delative	kulcsról	kulcsokról
ablative	kulcstól	kulcsoktól
non-attributive possessive - singular	kulcsé	kulcsoké
non-attributive possessive - plural	kulcséi	kulcsokéi

Compound words

Expressions

^ kulcs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)