indítókulcs

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

indító (starter) +‎ kulcs (key)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈindiːtoːkult͡ʃ]
  • Hyphenation: in‧dí‧tó‧kulcs
  • Rhymes: -ult͡ʃ

Noun

[edit]

indítókulcs (plural indítókulcsok)

  1. ignition key
    Synonym: slusszkulcs

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative indítókulcs indítókulcsok
accusative indítókulcsot indítókulcsokat
dative indítókulcsnak indítókulcsoknak
instrumental indítókulccsal indítókulcsokkal
causal-final indítókulcsért indítókulcsokért
translative indítókulccsá indítókulcsokká
terminative indítókulcsig indítókulcsokig
essive-formal indítókulcsként indítókulcsokként
essive-modal
inessive indítókulcsban indítókulcsokban
superessive indítókulcson indítókulcsokon
adessive indítókulcsnál indítókulcsoknál
illative indítókulcsba indítókulcsokba
sublative indítókulcsra indítókulcsokra
allative indítókulcshoz indítókulcsokhoz
elative indítókulcsból indítókulcsokból
delative indítókulcsról indítókulcsokról
ablative indítókulcstól indítókulcsoktól
non-attributive
possessive - singular
indítókulcsé indítókulcsoké
non-attributive
possessive - plural
indítókulcséi indítókulcsokéi
Possessive forms of indítókulcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indítókulcsom indítókulcsaim
2nd person sing. indítókulcsod indítókulcsaid
3rd person sing. indítókulcsa indítókulcsai
1st person plural indítókulcsunk indítókulcsaink
2nd person plural indítókulcsotok indítókulcsaitok
3rd person plural indítókulcsuk indítókulcsaik