indító

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: indito

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

indít +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈindiːtoː]
  • Hyphenation: in‧dí‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

[edit]

indító

  1. present participle of indít: starting

Declension

[edit]
Inflection of indító
singular plural
nominative indító indítók
indítóak
accusative indítót indítókat
indítóakat
dative indítónak indítóknak
indítóaknak
instrumental indítóval indítókkal
indítóakkal
causal-final indítóért indítókért
indítóakért
translative indítóvá indítókká
indítóakká
terminative indítóig indítókig
indítóakig
essive-formal indítóként indítókként
indítóakként
essive-modal
inessive indítóban indítókban
indítóakban
superessive indítón indítókon
indítóakon
adessive indítónál indítóknál
indítóaknál
illative indítóba indítókba
indítóakba
sublative indítóra indítókra
indítóakra
allative indítóhoz indítókhoz
indítóakhoz
elative indítóból indítókból
indítóakból
delative indítóról indítókról
indítóakról
ablative indítótól indítóktól
indítóaktól
non-attributive
possessive - singular
indítóé indítóké
indítóaké
non-attributive
possessive - plural
indítóéi indítókéi
indítóakéi

Derived terms

[edit]
Compound words
[edit]

Noun

[edit]

indító (plural indítók)

  1. starter, launcher

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative indító indítók
accusative indítót indítókat
dative indítónak indítóknak
instrumental indítóval indítókkal
causal-final indítóért indítókért
translative indítóvá indítókká
terminative indítóig indítókig
essive-formal indítóként indítókként
essive-modal
inessive indítóban indítókban
superessive indítón indítókon
adessive indítónál indítóknál
illative indítóba indítókba
sublative indítóra indítókra
allative indítóhoz indítókhoz
elative indítóból indítókból
delative indítóról indítókról
ablative indítótól indítóktól
non-attributive
possessive - singular
indítóé indítóké
non-attributive
possessive - plural
indítóéi indítókéi
Possessive forms of indító
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indítóm indítóim
2nd person sing. indítód indítóid
3rd person sing. indítója indítói
1st person plural indítónk indítóink
2nd person plural indítótok indítóitok
3rd person plural indítójuk indítóik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • indító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN