kulcscsont

Hungarian

Etymology

From kulcs (“key”) (compare clāvīcula (“little key”)) +‎ csont (“bone”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkult͡ʃont]
• Hyphenation: kulcs‧csont

Noun

kulcscsont (plural kulcscsontok)

1. (anatomy) collarbone, clavicle (the bone joining the shoulder and the breastbone)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	kulcscsont	kulcscsontok
accusative	kulcscsontot	kulcscsontokat
dative	kulcscsontnak	kulcscsontoknak
instrumental	kulcscsonttal	kulcscsontokkal
causal-final	kulcscsontért	kulcscsontokért
translative	kulcscsonttá	kulcscsontokká
terminative	kulcscsontig	kulcscsontokig
essive-formal	kulcscsontként	kulcscsontokként
essive-modal	—	—
inessive	kulcscsontban	kulcscsontokban
superessive	kulcscsonton	kulcscsontokon
adessive	kulcscsontnál	kulcscsontoknál
illative	kulcscsontba	kulcscsontokba
sublative	kulcscsontra	kulcscsontokra
allative	kulcscsonthoz	kulcscsontokhoz
elative	kulcscsontból	kulcscsontokból
delative	kulcscsontról	kulcscsontokról
ablative	kulcscsonttól	kulcscsontoktól
non-attributive possessive – singular	kulcscsonté	kulcscsontoké
non-attributive possessive – plural	kulcscsontéi	kulcscsontokéi

Possessive forms of kulcscsont

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kulcscsontom	kulcscsontjaim
2nd person sing.	kulcscsontod	kulcscsontjaid
3rd person sing.	kulcscsontja	kulcscsontjai
1st person plural	kulcscsontunk	kulcscsontjaink
2nd person plural	kulcscsontotok	kulcscsontjaitok
3rd person plural	kulcscsontjuk	kulcscsontjaik

Further reading

• kulcscsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN