komornyik

Hungarian

Etymology

From Czech or Slovak komorník (“butler”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkomorɲik]
• Hyphenation: ko‧mor‧nyik
• Rhymes: -ik

Noun

komornyik (plural komornyikok)

1. (archaic) butler

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	komornyik	komornyikok
accusative	komornyikot	komornyikokat
dative	komornyiknak	komornyikoknak
instrumental	komornyikkal	komornyikokkal
causal-final	komornyikért	komornyikokért
translative	komornyikká	komornyikokká
terminative	komornyikig	komornyikokig
essive-formal	komornyikként	komornyikokként
essive-modal	—	—
inessive	komornyikban	komornyikokban
superessive	komornyikon	komornyikokon
adessive	komornyiknál	komornyikoknál
illative	komornyikba	komornyikokba
sublative	komornyikra	komornyikokra
allative	komornyikhoz	komornyikokhoz
elative	komornyikból	komornyikokból
delative	komornyikról	komornyikokról
ablative	komornyiktól	komornyikoktól
non-attributive possessive - singular	komornyiké	komornyikoké
non-attributive possessive - plural	komornyikéi	komornyikokéi

Possessive forms of komornyik
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	komornyikom	komornyikaim
2nd person sing.	komornyikod	komornyikaid
3rd person sing.	komornyika	komornyikai
1st person plural	komornyikunk	komornyikaink
2nd person plural	komornyikotok	komornyikaitok
3rd person plural	komornyikuk	komornyikaik

Related terms

• komorna

 

Further reading

• komornyik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN