helyes

Hungarian

From hely (“place”) +‎ -es (“having, with”, adjective-forming suffix). Sense development:

The original meaning was literally having a plot of land. First attested in 1211.
The abstract meaning correct; corresponding to reality evolved from the above. First attested in 1527. For a similar approach, compare Russian место (mesto, “place”) > уместный (umestnyj, “relevant, pertinent”), or English in place in the sense of "proper place".
The sense pretty is evolved from correct by metonymy. Compare helyre.^[1]

helyes (comparative helyesebb, superlative leghelyesebb)

correct
Antonyms: helytelen, hibás

Ez a helyes megoldás. ― This is the correct solution.
pretty, good-looking
Antonyms: csúnya, nem szép

Helyes lány! ― She is pretty!

Helyes fiú! ― He is good-looking!

A felesége egy nagyon helyes nő. ― His wife is a very pretty woman.

Inflection of helyes
	singular	plural
nominative	helyes	helyesek
accusative	helyest helyeset	helyeseket
dative	helyesnek	helyeseknek
instrumental	helyessel	helyesekkel
causal-final	helyesért	helyesekért
translative	helyessé	helyesekké
terminative	helyesig	helyesekig
essive-formal	helyesként	helyesekként
essive-modal	—	—
inessive	helyesben	helyesekben
superessive	helyesen	helyeseken
adessive	helyesnél	helyeseknél
illative	helyesbe	helyesekbe
sublative	helyesre	helyesekre
allative	helyeshez	helyesekhez
elative	helyesből	helyesekből
delative	helyesről	helyesekről
ablative	helyestől	helyesektől
non-attributive possessive - singular	helyesé	helyeseké
non-attributive possessive - plural	helyeséi	helyesekéi

Compound words

^ helyes in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.