csúnya
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Of uncertain origin. Perhaps borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin at the turn of the 9th and 10th centuries.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]csúnya (comparative csúnyább, superlative legcsúnyább)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csúnya | csúnyák |
| accusative | csúnyát | csúnyákat |
| dative | csúnyának | csúnyáknak |
| instrumental | csúnyával | csúnyákkal |
| causal-final | csúnyáért | csúnyákért |
| translative | csúnyává | csúnyákká |
| terminative | csúnyáig | csúnyákig |
| essive-formal | csúnyaként | csúnyákként |
| essive-modal | csúnyául | — |
| inessive | csúnyában | csúnyákban |
| superessive | csúnyán | csúnyákon |
| adessive | csúnyánál | csúnyáknál |
| illative | csúnyába | csúnyákba |
| sublative | csúnyára | csúnyákra |
| allative | csúnyához | csúnyákhoz |
| elative | csúnyából | csúnyákból |
| delative | csúnyáról | csúnyákról |
| ablative | csúnyától | csúnyáktól |
| non-attributive possessive - singular |
csúnyáé | csúnyáké |
| non-attributive possessive - plural |
csúnyáéi | csúnyákéi |
Derived terms
[edit](Expressions):
References
[edit]- ^ csúnya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- csúnya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- csúnya in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).