rusnya
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]First attested in c. 1468. Borrowed from Serbo-Croatian.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]rusnya (comparative rusnyább, superlative legrusnyább)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rusnya | rusnyák |
| accusative | rusnyát | rusnyákat |
| dative | rusnyának | rusnyáknak |
| instrumental | rusnyával | rusnyákkal |
| causal-final | rusnyáért | rusnyákért |
| translative | rusnyává | rusnyákká |
| terminative | rusnyáig | rusnyákig |
| essive-formal | rusnyaként | rusnyákként |
| essive-modal | rusnyául | — |
| inessive | rusnyában | rusnyákban |
| superessive | rusnyán | rusnyákon |
| adessive | rusnyánál | rusnyáknál |
| illative | rusnyába | rusnyákba |
| sublative | rusnyára | rusnyákra |
| allative | rusnyához | rusnyákhoz |
| elative | rusnyából | rusnyákból |
| delative | rusnyáról | rusnyákról |
| ablative | rusnyától | rusnyáktól |
| non-attributive possessive - singular |
rusnyáé | rusnyáké |
| non-attributive possessive - plural |
rusnyáéi | rusnyákéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ rusnya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- rusnya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN