Jump to content

esetlen

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

esik +‎ -etlen[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛʃɛtlɛn]
  • Hyphenation: eset‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

esetlen (comparative esetlenebb, superlative legesetlenebb)

  1. (of a person) awkward, clumsy (acting clumsily or with difficulty due to inexperience or ungainliness)
    Synonym: ügyetlen
  2. (of an item) disproportionately large, shapeless, irregular
    Synonym: idomtalan

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esetlen esetlenek
accusative esetlent esetleneket
dative esetlennek esetleneknek
instrumental esetlennel esetlenekkel
causal-final esetlenért esetlenekért
translative esetlenné esetlenekké
terminative esetlenig esetlenekig
essive-formal esetlenként esetlenekként
essive-modal esetlenül
inessive esetlenben esetlenekben
superessive esetlenen esetleneken
adessive esetlennél esetleneknél
illative esetlenbe esetlenekbe
sublative esetlenre esetlenekre
allative esetlenhez esetlenekhez
elative esetlenből esetlenekből
delative esetlenről esetlenekről
ablative esetlentől esetlenektől
non-attributive
possessive - singular
esetlené esetleneké
non-attributive
possessive - plural
esetlenéi esetlenekéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ esetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • esetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • esetlen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).