túrt

See also: turt and tűrt

Hungarian

Etymology

túr +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtuːrt]
• Hyphenation: túrt
• Rhymes: -uːrt

Verb

túrt

1. third-person singular indicative past indefinite of túr

Participle

túrt

1. past participle of túr

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	túrt	túrtak
accusative	túrtat	túrtakat
dative	túrtnak	túrtaknak
instrumental	túrttal	túrtakkal
causal-final	túrtért	túrtakért
translative	túrttá	túrtakká
terminative	túrtig	túrtakig
essive-formal	túrtként	túrtakként
essive-modal	—	—
inessive	túrtban	túrtakban
superessive	túrton	túrtakon
adessive	túrtnál	túrtaknál
illative	túrtba	túrtakba
sublative	túrtra	túrtakra
allative	túrthoz	túrtakhoz
elative	túrtból	túrtakból
delative	túrtról	túrtakról
ablative	túrttól	túrtaktól
non-attributive possessive - singular	túrté	túrtaké
non-attributive possessive - plural	túrtéi	túrtakéi