tűrt

See also: turt and túrt

Hungarian

Etymology

tűr +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtyːrt]
• Hyphenation: tűrt
• Rhymes: -yːrt

Verb

tűrt

1. third-person singular indicative past indefinite of tűr

Participle

tűrt

1. past participle of tűr

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	tűrt	tűrtek
accusative	tűrtet	tűrteket
dative	tűrtnek	tűrteknek
instrumental	tűrttel	tűrtekkel
causal-final	tűrtért	tűrtekért
translative	tűrtté	tűrtekké
terminative	tűrtig	tűrtekig
essive-formal	tűrtként	tűrtekként
essive-modal	—	—
inessive	tűrtben	tűrtekben
superessive	tűrtön	tűrteken
adessive	tűrtnél	tűrteknél
illative	tűrtbe	tűrtekbe
sublative	tűrtre	tűrtekre
allative	tűrthöz	tűrtekhez
elative	tűrtből	tűrtekből
delative	tűrtről	tűrtekről
ablative	tűrttől	tűrtektől
non-attributive possessive - singular	tűrté	tűrteké
non-attributive possessive - plural	tűrtéi	tűrtekéi