szerecsen

Hungarian

From Northern Italian [Term?], from Italian saraceno, from Latin Saracenus (“Saracen”). Compare Triestine Italian sarisin, saresin.

szerecsen (plural szerecsenek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerecsen	szerecsenek
accusative	szerecsent	szerecseneket
dative	szerecsennek	szerecseneknek
instrumental	szerecsennel	szerecsenekkel
causal-final	szerecsenért	szerecsenekért
translative	szerecsenné	szerecsenekké
terminative	szerecsenig	szerecsenekig
essive-formal	szerecsenként	szerecsenekként
essive-modal	—	—
inessive	szerecsenben	szerecsenekben
superessive	szerecsenen	szerecseneken
adessive	szerecsennél	szerecseneknél
illative	szerecsenbe	szerecsenekbe
sublative	szerecsenre	szerecsenekre
allative	szerecsenhez	szerecsenekhez
elative	szerecsenből	szerecsenekből
delative	szerecsenről	szerecsenekről
ablative	szerecsentől	szerecsenektől
non-attributive possessive – singular	szerecsené	szerecseneké
non-attributive possessive – plural	szerecsenéi	szerecsenekéi

or