szarkofág

Hungarian

Etymology

From German Sarkophag, from Latin sarcophagus, from Ancient Greek σαρκοφάγος (sarkophágos, “sarcophagus”, literally “flesh-eating”), from σαρξ (sarx, “flesh”) + φαγεῖν (phageîn, “to eat”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrkofaːɡ]
• Hyphenation: szar‧ko‧fág
• Rhymes: -aːɡ

Noun

szarkofág (plural szarkofágok)

1. sarcophagus

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szarkofág	szarkofágok
accusative	szarkofágot	szarkofágokat
dative	szarkofágnak	szarkofágoknak
instrumental	szarkofággal	szarkofágokkal
causal-final	szarkofágért	szarkofágokért
translative	szarkofággá	szarkofágokká
terminative	szarkofágig	szarkofágokig
essive-formal	szarkofágként	szarkofágokként
essive-modal	—	—
inessive	szarkofágban	szarkofágokban
superessive	szarkofágon	szarkofágokon
adessive	szarkofágnál	szarkofágoknál
illative	szarkofágba	szarkofágokba
sublative	szarkofágra	szarkofágokra
allative	szarkofághoz	szarkofágokhoz
elative	szarkofágból	szarkofágokból
delative	szarkofágról	szarkofágokról
ablative	szarkofágtól	szarkofágoktól
non-attributive possessive - singular	szarkofágé	szarkofágoké
non-attributive possessive - plural	szarkofágéi	szarkofágokéi

Possessive forms of szarkofág
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szarkofágom	szarkofágjaim
2nd person sing.	szarkofágod	szarkofágjaid
3rd person sing.	szarkofágja	szarkofágjai
1st person plural	szarkofágunk	szarkofágjaink
2nd person plural	szarkofágotok	szarkofágjaitok
3rd person plural	szarkofágjuk	szarkofágjaik

Further reading

• szarkofág in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN