szóvivő
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From szó (“word”) + vivő (“carrying”), from visz (“to take, carry”) + -ő (present-participle suffix).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szóvivő (plural szóvivők)
- spokesman, spokesperson, spokeswoman
- Synonym: szószóló
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szóvivő | szóvivők |
accusative | szóvivőt | szóvivőket |
dative | szóvivőnek | szóvivőknek |
instrumental | szóvivővel | szóvivőkkel |
causal-final | szóvivőért | szóvivőkért |
translative | szóvivővé | szóvivőkké |
terminative | szóvivőig | szóvivőkig |
essive-formal | szóvivőként | szóvivőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | szóvivőben | szóvivőkben |
superessive | szóvivőn | szóvivőkön |
adessive | szóvivőnél | szóvivőknél |
illative | szóvivőbe | szóvivőkbe |
sublative | szóvivőre | szóvivőkre |
allative | szóvivőhöz | szóvivőkhöz |
elative | szóvivőből | szóvivőkből |
delative | szóvivőről | szóvivőkről |
ablative | szóvivőtől | szóvivőktől |
non-attributive possessive - singular |
szóvivőé | szóvivőké |
non-attributive possessive - plural |
szóvivőéi | szóvivőkéi |
Possessive forms of szóvivő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szóvivőm | szóvivőim |
2nd person sing. | szóvivőd | szóvivőid |
3rd person sing. | szóvivője | szóvivői |
1st person plural | szóvivőnk | szóvivőink |
2nd person plural | szóvivőtök | szóvivőitek |
3rd person plural | szóvivőjük | szóvivőik |
Further reading
[edit]- szóvivő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN