szóvivő

Hungarian

From szó (“word”) +‎ vivő (“carrying”), from visz (“to take, carry”) +‎ -ő (present-participle suffix).

szóvivő (plural szóvivők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szóvivő	szóvivők
accusative	szóvivőt	szóvivőket
dative	szóvivőnek	szóvivőknek
instrumental	szóvivővel	szóvivőkkel
causal-final	szóvivőért	szóvivőkért
translative	szóvivővé	szóvivőkké
terminative	szóvivőig	szóvivőkig
essive-formal	szóvivőként	szóvivőkként
essive-modal	—	—
inessive	szóvivőben	szóvivőkben
superessive	szóvivőn	szóvivőkön
adessive	szóvivőnél	szóvivőknél
illative	szóvivőbe	szóvivőkbe
sublative	szóvivőre	szóvivőkre
allative	szóvivőhöz	szóvivőkhöz
elative	szóvivőből	szóvivőkből
delative	szóvivőről	szóvivőkről
ablative	szóvivőtől	szóvivőktől
non-attributive possessive - singular	szóvivőé	szóvivőké
non-attributive possessive - plural	szóvivőéi	szóvivőkéi