szószóló
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From szó (“word”) + szóló (“speaking”), from szól (“to speak”) + -ó (present-participle suffix).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szószóló (plural szószólók)
- spokesperson, spokesman, spokeswoman (one who speaks as the voice of another person or a group of people)
- Synonym: szóvivő
- advocate (one who speaks on someone's behalf, in someone's place, usually on their behalf)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szószóló | szószólók |
accusative | szószólót | szószólókat |
dative | szószólónak | szószólóknak |
instrumental | szószólóval | szószólókkal |
causal-final | szószólóért | szószólókért |
translative | szószólóvá | szószólókká |
terminative | szószólóig | szószólókig |
essive-formal | szószólóként | szószólókként |
essive-modal | — | — |
inessive | szószólóban | szószólókban |
superessive | szószólón | szószólókon |
adessive | szószólónál | szószólóknál |
illative | szószólóba | szószólókba |
sublative | szószólóra | szószólókra |
allative | szószólóhoz | szószólókhoz |
elative | szószólóból | szószólókból |
delative | szószólóról | szószólókról |
ablative | szószólótól | szószólóktól |
non-attributive possessive - singular |
szószólóé | szószólóké |
non-attributive possessive - plural |
szószólóéi | szószólókéi |
Possessive forms of szószóló | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szószólóm | szószólóim |
2nd person sing. | szószólód | szószólóid |
3rd person sing. | szószólója | szószólói |
1st person plural | szószólónk | szószólóink |
2nd person plural | szószólótok | szószólóitok |
3rd person plural | szószólójuk | szószólóik |
Further reading
[edit]- szószóló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN