szégyen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Of unknown origin.[1]
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szégyen (usually uncountable, plural szégyenek)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szégyen | szégyenek |
| accusative | szégyent | szégyeneket |
| dative | szégyennek | szégyeneknek |
| instrumental | szégyennel | szégyenekkel |
| causal-final | szégyenért | szégyenekért |
| translative | szégyenné | szégyenekké |
| terminative | szégyenig | szégyenekig |
| essive-formal | szégyenként | szégyenekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szégyenben | szégyenekben |
| superessive | szégyenen | szégyeneken |
| adessive | szégyennél | szégyeneknél |
| illative | szégyenbe | szégyenekbe |
| sublative | szégyenre | szégyenekre |
| allative | szégyenhez | szégyenekhez |
| elative | szégyenből | szégyenekből |
| delative | szégyenről | szégyenekről |
| ablative | szégyentől | szégyenektől |
| non-attributive possessive – singular |
szégyené | szégyeneké |
| non-attributive possessive – plural |
szégyenéi | szégyenekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szégyenem | szégyeneim |
| 2nd person sing. | szégyened | szégyeneid |
| 3rd person sing. | szégyene | szégyenei |
| 1st person plural | szégyenünk | szégyeneink |
| 2nd person plural | szégyenetek | szégyeneitek |
| 3rd person plural | szégyenük | szégyeneik |
Derived terms
[edit]Expressions
References
[edit]- ^ szégyen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- szégyen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.