szégyentelen

Hungarian

szégyen (“shame”) +‎ -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

szégyentelen (comparative szégyentelenebb, superlative legszégyentelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szégyentelen	szégyentelenek
accusative	szégyentelent	szégyenteleneket
dative	szégyentelennek	szégyenteleneknek
instrumental	szégyentelennel	szégyentelenekkel
causal-final	szégyentelenért	szégyentelenekért
translative	szégyentelenné	szégyentelenekké
terminative	szégyentelenig	szégyentelenekig
essive-formal	szégyentelenként	szégyentelenekként
essive-modal	szégyentelenül	—
inessive	szégyentelenben	szégyentelenekben
superessive	szégyentelenen	szégyenteleneken
adessive	szégyentelennél	szégyenteleneknél
illative	szégyentelenbe	szégyentelenekbe
sublative	szégyentelenre	szégyentelenekre
allative	szégyentelenhez	szégyentelenekhez
elative	szégyentelenből	szégyentelenekből
delative	szégyentelenről	szégyentelenekről
ablative	szégyentelentől	szégyentelenektől
non-attributive possessive - singular	szégyentelené	szégyenteleneké
non-attributive possessive - plural	szégyentelenéi	szégyentelenekéi