solymár

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Solymár

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From sólyom (falcn) +‎ -ár (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃojmaːr]
  • Hyphenation: soly‧már
  • Rhymes: -aːr

Noun

[edit]

solymár (plural solymárok)

  1. (archaic, hunting) falconer
    Synonym: solymász

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative solymár solymárok
accusative solymárt solymárokat
dative solymárnak solymároknak
instrumental solymárral solymárokkal
causal-final solymárért solymárokért
translative solymárrá solymárokká
terminative solymárig solymárokig
essive-formal solymárként solymárokként
essive-modal
inessive solymárban solymárokban
superessive solymáron solymárokon
adessive solymárnál solymároknál
illative solymárba solymárokba
sublative solymárra solymárokra
allative solymárhoz solymárokhoz
elative solymárból solymárokból
delative solymárról solymárokról
ablative solymártól solymároktól
non-attributive
possessive - singular
solymáré solymároké
non-attributive
possessive - plural
solymáréi solymárokéi
Possessive forms of solymár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. solymárom solymárjaim
2nd person sing. solymárod solymárjaid
3rd person sing. solymárja solymárjai
1st person plural solymárunk solymárjaink
2nd person plural solymárotok solymárjaitok
3rd person plural solymárjuk solymárjaik

See also

[edit]

Further reading

[edit]
  • solymár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN