seb

See also: Seb, SEB, and Séb

Daur

Etymology

Borrowed from Manchu ᠰᡝᡶᡠ (sefu, “Slave; follower”), from Chinese 師父／师父 (Shīfu, “master”).

Pronunciation

• IPA^(key): /səb/

Noun

seb

1. Slave
2. Follower

Synonyms

• bakx

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃɛb]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: seb
• Rhymes: -ɛb

Noun

seb (plural sebek)

1. wound

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	seb	sebek
accusative	sebet	sebeket
dative	sebnek	sebeknek
instrumental	sebbel	sebekkel
causal-final	sebért	sebekért
translative	sebbé	sebekké
terminative	sebig	sebekig
essive-formal	sebként	sebekként
essive-modal	—	—
inessive	sebben	sebekben
superessive	seben	sebeken
adessive	sebnél	sebeknél
illative	sebbe	sebekbe
sublative	sebre	sebekre
allative	sebhez	sebekhez
elative	sebből	sebekből
delative	sebről	sebekről
ablative	sebtől	sebektől
non-attributive possessive - singular	sebé	sebeké
non-attributive possessive - plural	sebéi	sebekéi

Possessive forms of seb
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sebem	sebeim
2nd person sing.	sebed	sebeid
3rd person sing.	sebe	sebei
1st person plural	sebünk	sebeink
2nd person plural	sebetek	sebeitek
3rd person plural	sebük	sebeik

Derived terms

• sebes
• sebez
• sebész
• sebészet

 

Compound words

• sebhely
• sebtapasz

 

Expressions

• az idő minden sebet begyógyít
• nyalogatja a sebeit

 

Further reading

• (wound): seb in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ([dialectal] the current of some river; synonym of sodor): seb in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN