sebész

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

seb (wound) +‎ -ész (noun-forming suffix denoting an occupation)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃɛbeːs]
  • Hyphenation: se‧bész
  • Rhymes: -eːs

Noun

[edit]

sebész (plural sebészek)

  1. surgeon

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sebész sebészek
accusative sebészt sebészeket
dative sebésznek sebészeknek
instrumental sebésszel sebészekkel
causal-final sebészért sebészekért
translative sebésszé sebészekké
terminative sebészig sebészekig
essive-formal sebészként sebészekként
essive-modal
inessive sebészben sebészekben
superessive sebészen sebészeken
adessive sebésznél sebészeknél
illative sebészbe sebészekbe
sublative sebészre sebészekre
allative sebészhez sebészekhez
elative sebészből sebészekből
delative sebészről sebészekről
ablative sebésztől sebészektől
non-attributive
possessive - singular
sebészé sebészeké
non-attributive
possessive - plural
sebészéi sebészekéi
Possessive forms of sebész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sebészem sebészeim
2nd person sing. sebészed sebészeid
3rd person sing. sebésze sebészei
1st person plural sebészünk sebészeink
2nd person plural sebészetek sebészeitek
3rd person plural sebészük sebészeik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

See also

[edit]

Further reading

[edit]
  • sebész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN