páncélszekrény

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

páncél (armour) +‎ szekrény (cabinet)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpaːnt͡seːlsɛkreːɲ]
  • Hyphenation: pán‧cél‧szek‧rény

Noun

[edit]

páncélszekrény (plural páncélszekrények)

  1. safe, vault (a sturdy, heavy steel cabinet with a special lock for storing valuables)
    Synonyms: széf, (slang) mackó

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative páncélszekrény páncélszekrények
accusative páncélszekrényt páncélszekrényeket
dative páncélszekrénynek páncélszekrényeknek
instrumental páncélszekrénnyel páncélszekrényekkel
causal-final páncélszekrényért páncélszekrényekért
translative páncélszekrénnyé páncélszekrényekké
terminative páncélszekrényig páncélszekrényekig
essive-formal páncélszekrényként páncélszekrényekként
essive-modal
inessive páncélszekrényben páncélszekrényekben
superessive páncélszekrényen páncélszekrényeken
adessive páncélszekrénynél páncélszekrényeknél
illative páncélszekrénybe páncélszekrényekbe
sublative páncélszekrényre páncélszekrényekre
allative páncélszekrényhez páncélszekrényekhez
elative páncélszekrényből páncélszekrényekből
delative páncélszekrényről páncélszekrényekről
ablative páncélszekrénytől páncélszekrényektől
non-attributive
possessive - singular
páncélszekrényé páncélszekrényeké
non-attributive
possessive - plural
páncélszekrényéi páncélszekrényekéi
Possessive forms of páncélszekrény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. páncélszekrényem páncélszekrényeim
2nd person sing. páncélszekrényed páncélszekrényeid
3rd person sing. páncélszekrénye páncélszekrényei
1st person plural páncélszekrényünk páncélszekrényeink
2nd person plural páncélszekrényetek páncélszekrényeitek
3rd person plural páncélszekrényük páncélszekrényeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]