páncél

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Panzer, from Old French panciere (“coat of mail”), from Latin pantex (“paunch”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpaːnt͡seːl]
• Hyphenation: pán‧cél
• Rhymes: -eːl

Noun

páncél (plural páncélok)

1. (historical) suit of armour, armour, mail
2. (zoology) shell, carapace
3. (figuratively, literary) shield (an impenetrable, hard layer)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	páncél	páncélok
accusative	páncélt	páncélokat
dative	páncélnak	páncéloknak
instrumental	páncéllal	páncélokkal
causal-final	páncélért	páncélokért
translative	páncéllá	páncélokká
terminative	páncélig	páncélokig
essive-formal	páncélként	páncélokként
essive-modal	—	—
inessive	páncélban	páncélokban
superessive	páncélon	páncélokon
adessive	páncélnál	páncéloknál
illative	páncélba	páncélokba
sublative	páncélra	páncélokra
allative	páncélhoz	páncélokhoz
elative	páncélból	páncélokból
delative	páncélról	páncélokról
ablative	páncéltól	páncéloktól
non-attributive possessive - singular	páncélé	páncéloké
non-attributive possessive - plural	páncéléi	páncélokéi

Possessive forms of páncél
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	páncélom	páncéljaim
2nd person sing.	páncélod	páncéljaid
3rd person sing.	páncélja	páncéljai
1st person plural	páncélunk	páncéljaink
2nd person plural	páncélotok	páncéljaitok
3rd person plural	páncéljuk	páncéljaik

Derived terms

• páncélos
• páncéloz
• páncélzat

 

Compound words with this term at the beginning

• páncélajtó
• páncélautó
• páncélerőd
• páncélgépkocsi
• páncéling
• páncélkocsi
• páncéllemez
• páncélöltözet
• páncélruha
• páncélszekrény
• páncélszoba
• páncélterem
• páncéltorony
• páncéltörő
• páncélvonat

 

Compound words with this term at the end

• jégpáncél
• vaspáncél

 

Further reading

• páncél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN