nyelvtudomány

Hungarian

Etymology

nyelv (“language”) +‎ tudomány (“study, science”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlftudomaːɲ]
• Hyphenation: nyelv‧tu‧do‧mány

Noun

nyelvtudomány (plural nyelvtudományok)

1. linguistics (the scientific study of language)

   Synonym: nyelvészet

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvtudomány	nyelvtudományok
accusative	nyelvtudományt	nyelvtudományokat
dative	nyelvtudománynak	nyelvtudományoknak
instrumental	nyelvtudománnyal	nyelvtudományokkal
causal-final	nyelvtudományért	nyelvtudományokért
translative	nyelvtudománnyá	nyelvtudományokká
terminative	nyelvtudományig	nyelvtudományokig
essive-formal	nyelvtudományként	nyelvtudományokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvtudományban	nyelvtudományokban
superessive	nyelvtudományon	nyelvtudományokon
adessive	nyelvtudománynál	nyelvtudományoknál
illative	nyelvtudományba	nyelvtudományokba
sublative	nyelvtudományra	nyelvtudományokra
allative	nyelvtudományhoz	nyelvtudományokhoz
elative	nyelvtudományból	nyelvtudományokból
delative	nyelvtudományról	nyelvtudományokról
ablative	nyelvtudománytól	nyelvtudományoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvtudományé	nyelvtudományoké
non-attributive possessive - plural	nyelvtudományéi	nyelvtudományokéi

Possessive forms of nyelvtudomány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvtudományom	nyelvtudományaim
2nd person sing.	nyelvtudományod	nyelvtudományaid
3rd person sing.	nyelvtudománya	nyelvtudományai
1st person plural	nyelvtudományunk	nyelvtudományaink
2nd person plural	nyelvtudományotok	nyelvtudományaitok
3rd person plural	nyelvtudományuk	nyelvtudományaik

Further reading

• nyelvtudomány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN