Jump to content

nyelvészet

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nyelv +‎ -észet

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲɛlveːsɛt]
  • Hyphenation: nyel‧vé‧szet
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

nyelvészet (plural nyelvészetek)

  1. linguistics

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelvészet nyelvészetek
accusative nyelvészetet nyelvészeteket
dative nyelvészetnek nyelvészeteknek
instrumental nyelvészettel nyelvészetekkel
causal-final nyelvészetért nyelvészetekért
translative nyelvészetté nyelvészetekké
terminative nyelvészetig nyelvészetekig
essive-formal nyelvészetként nyelvészetekként
essive-modal
inessive nyelvészetben nyelvészetekben
superessive nyelvészeten nyelvészeteken
adessive nyelvészetnél nyelvészeteknél
illative nyelvészetbe nyelvészetekbe
sublative nyelvészetre nyelvészetekre
allative nyelvészethez nyelvészetekhez
elative nyelvészetből nyelvészetekből
delative nyelvészetről nyelvészetekről
ablative nyelvészettől nyelvészetektől
non-attributive
possessive - singular
nyelvészeté nyelvészeteké
non-attributive
possessive - plural
nyelvészetéi nyelvészetekéi
Possessive forms of nyelvészet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvészetem nyelvészeteim
2nd person sing. nyelvészeted nyelvészeteid
3rd person sing. nyelvészete nyelvészetei
1st person plural nyelvészetünk nyelvészeteink
2nd person plural nyelvészetetek nyelvészeteitek
3rd person plural nyelvészetük nyelvészeteik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions
[edit]

Further reading

[edit]