Jump to content

munkaviszony

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

munka +‎ viszony

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmuŋkɒvisoɲ]
  • Hyphenation: mun‧ka‧vi‧szony

Noun

[edit]

munkaviszony (plural munkaviszonyok)

  1. employment

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative munkaviszony munkaviszonyok
accusative munkaviszonyt munkaviszonyokat
dative munkaviszonynak munkaviszonyoknak
instrumental munkaviszonnyal munkaviszonyokkal
causal-final munkaviszonyért munkaviszonyokért
translative munkaviszonnyá munkaviszonyokká
terminative munkaviszonyig munkaviszonyokig
essive-formal munkaviszonyként munkaviszonyokként
essive-modal
inessive munkaviszonyban munkaviszonyokban
superessive munkaviszonyon munkaviszonyokon
adessive munkaviszonynál munkaviszonyoknál
illative munkaviszonyba munkaviszonyokba
sublative munkaviszonyra munkaviszonyokra
allative munkaviszonyhoz munkaviszonyokhoz
elative munkaviszonyból munkaviszonyokból
delative munkaviszonyról munkaviszonyokról
ablative munkaviszonytól munkaviszonyoktól
non-attributive
possessive - singular
munkaviszonyé munkaviszonyoké
non-attributive
possessive - plural
munkaviszonyéi munkaviszonyokéi
Possessive forms of munkaviszony
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. munkaviszonyom munkaviszonyaim
2nd person sing. munkaviszonyod munkaviszonyaid
3rd person sing. munkaviszonya munkaviszonyai
1st person plural munkaviszonyunk munkaviszonyaink
2nd person plural munkaviszonyotok munkaviszonyaitok
3rd person plural munkaviszonyuk munkaviszonyaik

Further reading

[edit]