miniszter

Hungarian

From Latin minister (“attendant, servant, assistant”).^[1]

miniszter (plural miniszterek)

minister, secretary (politician who heads a ministry)
Synonym: (archaic or journalese; mostly in compounds: külügyér, belügyér, pénzügyér, hadügyér) ügyér

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	miniszter	miniszterek
accusative	minisztert	minisztereket
dative	miniszternek	minisztereknek
instrumental	miniszterrel	miniszterekkel
causal-final	miniszterért	miniszterekért
translative	miniszterré	miniszterekké
terminative	miniszterig	miniszterekig
essive-formal	miniszterként	miniszterekként
essive-modal	—	—
inessive	miniszterben	miniszterekben
superessive	miniszteren	minisztereken
adessive	miniszternél	minisztereknél
illative	miniszterbe	miniszterekbe
sublative	miniszterre	miniszterekre
allative	miniszterhez	miniszterekhez
elative	miniszterből	miniszterekből
delative	miniszterről	miniszterekről
ablative	minisztertől	miniszterektől
non-attributive possessive - singular	miniszteré	minisztereké
non-attributive possessive - plural	miniszteréi	miniszterekéi

Possessive forms of miniszter
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	miniszterem	minisztereim
2nd person sing.	minisztered	minisztereid
3rd person sing.	minisztere	miniszterei
1st person plural	miniszterünk	minisztereink
2nd person plural	miniszteretek	minisztereitek
3rd person plural	miniszterük	minisztereik

Compound words

^ miniszter in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)