külügyminiszter

Hungarian

Etymology

külügy +‎ miniszter

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkylyɟministɛr]
• Hyphenation: kül‧ügy‧mi‧nisz‧ter

Noun

külügyminiszter (plural külügyminiszterek)

1. foreign minister

   Synonym: (archaic; journalese) külügyér

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	külügyminiszter	külügyminiszterek
accusative	külügyminisztert	külügyminisztereket
dative	külügyminiszternek	külügyminisztereknek
instrumental	külügyminiszterrel	külügyminiszterekkel
causal-final	külügyminiszterért	külügyminiszterekért
translative	külügyminiszterré	külügyminiszterekké
terminative	külügyminiszterig	külügyminiszterekig
essive-formal	külügyminiszterként	külügyminiszterekként
essive-modal	—	—
inessive	külügyminiszterben	külügyminiszterekben
superessive	külügyminiszteren	külügyminisztereken
adessive	külügyminiszternél	külügyminisztereknél
illative	külügyminiszterbe	külügyminiszterekbe
sublative	külügyminiszterre	külügyminiszterekre
allative	külügyminiszterhez	külügyminiszterekhez
elative	külügyminiszterből	külügyminiszterekből
delative	külügyminiszterről	külügyminiszterekről
ablative	külügyminisztertől	külügyminiszterektől
non-attributive possessive - singular	külügyminiszteré	külügyminisztereké
non-attributive possessive - plural	külügyminiszteréi	külügyminiszterekéi

Possessive forms of külügyminiszter
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	külügyminiszterem	külügyminisztereim
2nd person sing.	külügyminisztered	külügyminisztereid
3rd person sing.	külügyminisztere	külügyminiszterei
1st person plural	külügyminiszterünk	külügyminisztereink
2nd person plural	külügyminiszteretek	külügyminisztereitek
3rd person plural	külügyminiszterük	külügyminisztereik

Further reading

• külügyminiszter in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN